Városalapítónk dédunokája lett az új díszpolgárunk
Sándorfalvi Kisbíró – 2022. július
2022-08-10
Útépítések kül- és belterületen
2022-08-10
Utoljára frissítve 2022-08-10
Alfonso Pallavicini lett idén Sándorfalva díszpolgára. A Belgiumban élő üzletember személyesen vette át elismerését a júniusi városnapon, a rendezvényre egyik fiát is magával hozta. Mint mondta, egész családja számára nagy megtiszteltetés, hogy elismerték, amit Sándorfalváért tettek.
A Sándorfalvát alapító őrgróf, Pallavicini Sándor dédunokája lett idén településünk új díszpolgára. Alfonso Pallavicini azért érkezett a városba, hogy immár 20. alkalommal átadja az általa alapított díjat általános iskolánk egyik kiváló diákjának. Idén azonban nem csak adott, kapott is elismerést.
– Az egész családunk számára nagy megtiszteltetés ez – beszélt érzéseiről az őrgrófi címmel rendelkező üzletember. Hozzátette: minden alkalommal szívesen jönnek Sándorfalvára. Fontosnak tartja, hogy gyermekei minél több időt töltsenek őseik földjén, ezért amellett, hogy egy sándorfalvi nevelőnő 6 évig tanította három gyermekét magyarul, a legfiatalabb Pallavicinik minden évben több hetet itt is járnak iskolába. – Az apám még beszélt magyarul, engem azonban nem tanítottak meg. Amikor 40 évvel ezelőtt először hozott Magyarországra, akkor is azt mondta, előre nézzek, sose hátra. Ez azonban számomra most már hátrányt jelent, hiszen nem tudok saját nyelvükön beszélgetni az itteniekkel, így pedig tapasztalatom szerint nem lehet igazi kapcsolatokat kiépíteni. Ezért szeretném, ha a gyermekeim megismernék ezt a kultúrát, ami családi történelmünk része. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha személyesen tapasztalják meg – magyarázta.
Hasonló megfontolásból döntött úgy annak idején, hogy angol nyelvi környezetben finanszíroz nyelvtanfolyamot helyi gyermekek számára. – A kétezres évek elején azt tapasztaltam, hogy a fiatalok nem beszélnek sem angolul, sem németül. Ezen szerettem volna a magam eszközeivel változtatni – mondta.
A Kastélyban beszélgetve felmerült, vajon milyen érzés számára, hogy egy olyan épületben vendégeskedik, amely egykor családjáé volt. – Amikor fiatal voltam, azon gondolkoztam, miért nem lakhatok itt, hiszen ez az enyém. De ma már úgy látom ezt a helyzetet, hogy ez az apámé volt, nem az enyém. Ő 1945-ben menekült el innen, mert az oroszok vérdíjat tűztek ki a fejére. Amikor visszatért, azt mondta, elfelejti a múltat, hiszen itt gyönyörű. Ezért tervezett itt élni. De ez ő volt, nem én. Engem a családom már Belgiumhoz köt, nem tervezünk Magyarországra költözni, legalábbis amíg a gyerekek ki nem repülnek, biztosan. A sándorfalvi kastély számomra csupán egy épület, ennek ellenére jó érzés itt üldögélni, még akkor is, ha tudom, ez csupán egy adminisztratív bázis volt az ópusztaszeri kastély mellett – mondta.
Arra a kérdésre, tudja-e mi őrzi még Sándorfalván családja keze nyomát, a plébános ünnepi miseruháját említette. – Azon rajra van a családi címer. Szerintem gyönyörű darab – mosolygott.
