Sándorfalva jelene

Önkormányzati választás 2010
2010-08-24
SFÜ Sándorfalva Városfejlesztő és Üzemeltető Közhasznú Nonprofit Kft.
2010-08-24

Utoljára frissítve 2010-08-24

Lombos Szabadság tér

Fekvése: [térkép]
Szegedtől 12 km-re Észak-Nyugatra Szeged és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark között félúton a Szegedet Csongrád- dalösszekötő út mentén helyezkedik el. A régi 5-ös útról Szatymaz felől közelíthető meg.
A település szomszédai Délről Szeged, Keletről Algyő és Hódmezővásárhely, Északról Dóc, Nyugatról Szatymaz és Balástya. Keletről 1 km hosszban a Tisza sodorvonala a közigazgatási határ.
A település külterületének jelentős része a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozik, így szikes pusztái és homoki erdője védett természeti értékek.
A város neve az alapítóra, Pallavicini Sándorra utal.

Heraldika

(A város címere: Kékkel és arannyal sakkozott reneszánsz pajzs, melynek kék mezői díszítettek. A jobb felsőmezőben zöld zsombékon balra forduló természetes színű póling lép balra; a bal felsőben élével jobbra néző csoroszlya és hegyével felfelé, élével balra forduló fekete ekevas van; a pajzsderék közepén kilenc ágú, csúcsaiban gyöngyös őrgrófi aranykorona található; a jobb alsó mezőben jobbra dűlő (balra domborodó) hasas citera áll; a bal alsóban jobbra tarajosodó zöld vízben arany halak úsznak balra illetve jobbra. A pajzson lebocsátott rostélyú, természetes színű harci sisak helyezkedik el. A foszlányok: kék és arany színűek.
A címer az ún. beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriába tartozik. A kék arany sakkozás a Pallavicini-család címeréből ered, s utal arra, hogy Sándor őrgróf a szegedi nagyárvíz után az áradástól kisemmizett, de dolgozni, élni akaró embereknek művelési területet adományozott birtokának e szegletében. Ezt fémjelzi az őrgrófi korona is a pajzsderék középső mezőjében és a pajzsra helyezve. A póling és az aranyhalak a táj természeti gazdagságát jelképezik, a csoroszlya és az ekevas (mely egy 1903-ból való pecséten is szerepel) azt a szorgalmat és kitartást örökíti meg, amellyel a község népessége termővé tette e területet; a citera pedig, amely eredendően népi hangszer, a lakosság bizakodó, nagy kulturális fogékonyságát és az egykori híres sándorfalvi citerazenekart idézi.
A település zászlaja, lobogója: Fehér színű rideau-, vagy labarum – alakban használva felső harmadában a címer, alsó harmadában SÁNDORFALVA felirat olvasható. A település pecsétjének közepén a címerpajzs található, körirata pedig „Sándorfalva város pecsétje”.)

Népesség

Sándorfalvát alapítása után nem sokkal, az 1880. évi népszámláláskor már közel 3400 ember lakta. Népessége a következő 40 év alatt viszonylag dinamikusan, a 6 ezres szint közelébe nőtt, majd sokáig e körül ingadozott. Fejlődése 1970 után váltott ismét nagyobb ütemre, lakóinak száma azóta bő 2 ezer fővel emelkedett. Ma már több mint 8 ezren lakják. Várossá nyilvánításáig Csongrád megye legnépesebb községe volt, sőt a lélekszám alapján a megye 8 városa közül is 3-at megelőzött.
A népesség gyarapodásának forrása eleinte a természetes szaporodás volt. Ma is ütemes gyarapodásának elsődleges oka a pozitív vándorlási egyenlegnek köszönhető. Szegedről is megindult ugyanis a nagyvárosból való kiáramlás folyamata, aminek egyik célállomása a közeli Sándorfalva lett.
Sándorfalva lakossága a megyei népességnél fiatalabb, amit jól tükröz a gyermek- (0-14 éves) és az idős (65 éves és a feletti) népesség hányadosa, az úgynevezett öregedési index is. Az új városban 100 gyermekkorúra 84 időskorú jut, 22 fővel kevesebb, mint a megyében átlagosan.

Gazdaság

A település gazdasági szerkezetére az 1960-as évekig a földművelés volt a jellemző annak ellenére, hogy 1948-ban megalakult az első ipari szövetkezet, melyet 8 cipész alakított. A szövetkezet később varró, asztalos, műkőkészítő és lakatos üzemet is működtetett, valamint építőipari és személyi szolgáltatással bővült. Telephelyei voltak Kisteleken, Csanyteleken, Dócon, Bugacon Szatymazon és Ruzsán. Az 1980-as években több mint 400 főt foglalkoztatott. A ’90-es évek közepétől szűkült a tevékenysége, majd 2000-ben felszámolással megszűnt. Központi telephelye önkormányzati tulajdonba került, ott személyi szolgáltatók, kereskedők és termelőüzem működik. Itt működik az okmányiroda, amely 2005. május 2-ától látja el a szegedi okmányiroda alirodájaként teljes hatáskörrel Sándorfalva, Szatymaz és Dóc települések tizennégyezer lakosát.
Az 1930-as években Barakonyi István seprűkészítő mester létrehozta a 40 főt foglalkoztató üzemét, ennek utódja lett az 1940-es évek elején alakult Népjóléti Seprűüzem. 1952-ben itt alakult meg a Háziipari Termelőszövetkezet. A rendszerváltást követően 2004-ben felszámolással megszűnt. Jelenleg telephelyén az ERFO 60 csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztat.
Az egyetlen ipari termelő üzem a településen a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Sándorfalvi Gyáregysége volt. 1948-50 között Csongrád megyében 24 gépállomást hoztak létre. A géppark a sándorfalvi gépállomáson is folyamatosan bővült, majd a gépjavítási profilt is felvették. Az 1970-es évek elejétől gépalkatrészek gyártása lett a fő profil. A gyáregységet 1989-ben kft-vé alakították, majd 1994-ben felszámolták, így 160 munkahely szűnt meg. A néhai gyáregység területén jelenleg négy gazdálkodó egység működik mintegy 80 fő foglalkoztatottal.
A külterület 70 %-a 1945-ig a Pallavicini uradalom birtoka volt, csupán a külterület dél-keleti és észak-nyugati részén volt néhány középgazdának földje. Az 1945-ös földosztás után a sándorfalvi családok 2-5 kh földhöz jutottak. 1948-ban megalakult az első termelőszövetkezet, 1960-ban pedig a termőföldek 99 %-a termelőszövetkezeti használatba került. Az 1980-as évek elején több ipari melléküzemága is volt a szövetkezetnek, azonban a rendszerváltást követően először rt-vé alakult, majd 1995-re az rt-t is felszámolták jogutód nélkül. A külterületi földek túlnyomó részét a szegedi Karotin Kft. és az Agroplanta Kft. műveli.
A megszűnt munkahelyeken dolgozók egy része vállalkozóvá vált, más része Szegeden talált munkát, illetve a helyi vállalkozásoknál (DÉLFA Kft. MÁRKIKER, KM-7 Kft. ) helyezkedett el.
Az település egyik legnagyobb munkáltatója a vízművet is üzemeltető Aquaplus Kft.
A rendszerváltás után a munkahelyi szerkezetváltás itt is az országos tendenciáknak megfelelően alakult. Jelenleg az egyéni vállalkozók száma csaknem 500 fő. Az összes vállalkozások száma 620.
A kereskedelemben 1945 előtt magánkereskedők működtek csak a településen. Az 1950-es években megépült a kenyérüzem, amely boltot is üzemeltetett. 1945 után a megalakult földműves szövetkezet – később ÁFÉSZ – tevékenysége volt a meghatározó. 1990-től ugrásszerűen megnőtt a kiskereskedelmi üzletek száma. A 86 kiskereskedelmi üzletből 25 élelmiszer jellegű, de megtalálható a településen az iparcikk jellegű üzlet, ruházati, vasáru-, festék-, üvegszaküzletek, valamint könyv-, újság és papíráru főprofilú üzlet is. A 32 vendéglátó egységből 14 étterem és cukrászda. A településen csak egy panzió működik 20 férőhellyel.

Egészségügy, szociálisgondoskodás

A sándorfalviak alapfokú gyógyellátása 4 háziorvosra, közöttük egy gyermekorvosra hárul. Az orvosok leterheltsége – több mint kétezer lakos orvosonként – mind a többi város, mind pedig a megye átlagához képest lényegesen nagyobb. A járóbeteg-szakellátást fogorvos képviseli, a szakrendelésekre minden szakágban a betegeket Szeged egészségügyi intézményei fogadják.
A szociális gondoskodás intézményesített formáira leginkább igényt tartó réteg az időskorúaké. Sándorfalván egy idősek klubja működik, amelynek 25 férőhelyén ugyanannyi idős ember nappali ellátásáról, étkeztetéséről gondoskodnak. Szállást is biztosító idősek otthonával nem rendelkezik a település, de meleg étellel, kisebb nagyobb segítségnyújtással otthonukban támogatják az arra rászorulókat.