Meglepetés pizzaparti gyémántlakodalomra
Bölcsőde épül, kávézó szépül Sándorfalván
2020-02-03Meghívó 2020. február 6.
2020-02-03
Utoljára frissítve 2020-02-03
Hatvanéves házassági évfordulóját ülte az év elején Mucsi Sándor és Zsemberi Rozália. Nem készültek különösebben rá, pont ezért lett még nagyobb a meglepetés. Hiszen egyszer csak tele lett a Sport utcai ház, és a pizzafutár még csak eztán csöngetett…
– A húgom annyit mondott előtte néhány nappal, hogy az egyik unokatestvéremék eljönnek beteglátogatásra, meg még lehet, hogy ő is. Azt feleltem neki, gyertek. Be is fűtöttünk rendesen a kazánba, hogy jó meleg legyen aznap. Majd megjöttek. Majd jöttek a többiek is. És elkezdtem elszégyellni magam, hogy nem készültem… Mondta a lányom, csinálunk akkor zsíros kenyeret, hozunk süteményt, ne aggódjak. Szépen lassan mindenki ideért, majd megint csöngettek, akkor ért ide a pizzafutár. Nyolc családi pizzát rendeltek a lányomék, majd lett egy hatalmas torta is valahonnan. Semmit nem vettünk észre, hogy mikor hozták be azt a sok mindent, tényleg hatalmas meglepetés volt – emlékezett vissza a nagy napra Zsemberi Rozália. Január 6-án éppen hatvan éve mondta ki férjének, Sándornak, igen. Rozália akkor 16, Sándor 22 éves volt. Ezt ünnepeleték az év elején: a nyugdíjas házaspár életében először evett most pizzát.
1960-ban Dócban nagyon szép volt a tél. Szerdára esett január 6., akkor volt a polgári esküvő, 10-én pedig templomban is örök hűséget fogadtak egymásnak. Utána volt a lakodalom is. – Nagyon hideg volt, és nagyon nagy hó is volt. Lovas kocsikkal ment a menet, elöl Sándor és Rozália hintóban ült. A templomi esküvő után házhoz mentünk, akkor még nem voltak ekkora lakodalmak – emlékezett vissza Sándor.
Egy bálban találkoztak Balástyán, Sándor elkérte Rozáliát táncolni. – Én meg rajta maradtam – mondta gyorsan Rozália, és ezen mindketten jót nevettek. Sándor azonnal Szívküldit is kért a zenekartól: Gyöngyvirágos kiskertembe beragyog a napsugár. Onnantól kezdve tényleg elválaszthatatlanok voltak. – Akkor ez divat volt. A fiatalemberek fölmentek a zenekarhoz, és megbeszélték, hogy melyik legyen a következő dal, amit játszanak. Egy papír tízest szeretett elfogadni a banda, de megérte a forintot.
Az esküvő után a ház körül dolgoztak, már előtte is gazdálkodtak, állatokat tartottak, otthon művelték a földet. Sándor hamar fölnőtt, tizenhat éven elvesztette édesapját, onnantól kezdve még inkább neki kellett vinni a gazdaságot édesanyja mellett. Az esküvő után vitték el Szentesre katonának, de csak három hónapig volt a szentesi műszakiaknál. A fiatal pár Sándoréknál maradt, Dócban, „több mint harminc évig éltünk a legnagyobb békében egyetértésben anyósommal”, jegyezte meg Rozália. Két lányuk született, előbb Rózsa, majd Katalin, ők már Sándorfalván telepedtek le.
– Négy éve élünk itt, a Sport utcában. Eladtuk a földeket, a házunkat. Nem is mertük a gyerekeknek mondani, ketten gyorsan eldöntöttük. Nem sok esélyt kaptak, hogy hozzászóljanak – jöttünk és itt vagyunk azóta. Igazából nagyon hiányoztak a családtagok, hiszen már mindenki itt élt, Sándorfalván. Csak sűrűbben nyitják ránk itt az ajtót, mint Dócban – mondta Rozália. Valóban így van: a lányok naponta látogatják őket, a fiatalabb, Katalin majdhogynem szomszédja a szüleinek.
– Ebbe a hatvan évbe belefért jó és rossz is, de olyan rossz sosem volt, hogy akár csak fél napig is külön lettünk volna. Néha voltam rá mérges… – jegyezte meg Rozália.
– Asszonyszokás… – mondta mosolyogva Sándor, majd gyorsan hozzátette: – A víz is néha sima, néha hullámzik, ez így természetes.
Mivel készülnek a következő hatvan évre?
A családban szeretnének minél tovább gyönyörködni. Katalin lánya, Edina már férjhez ment, Rózsa lányának, Kittinek élettársa van, a fiúunokák Sándor és Roland még keresik az igazit. Egy dédunokájuk született eddig, Kittinek van már négy éves kisfia, Kevinnek hívják.
Garai Szakács László
