Kiss Lászlóné 20 év tanyagondnoki szolgálat után nyugdíjba vonul

Utoljára frissítve 2024-01-04

Kiss Lászlóné idén, 2023-ban megy nyugdíjba, miután 2003 óta tanyagondnokként dolgozott Sándorfalván. A két évtized alatt sok külterületen élő családnak vált szinte a részévé. Többek között arról mesélt nekünk milyen felemelő pillanatokat élhetett át és melyek voltak azok a percek, amelyeket legszívesebben örökre elfelejtene.

Az idén nyugdíjba vonuló tanyagondnokot legtöbben Kissné Zsuzsának ismerik, illetve Zsuzsikának hívták. Tanyagondnoki munkája két évtizeddel ezelőtt kezdődött, amikor felfigyelt egy álláshirdetésre a Kisbíróban.

„Eleve a külterületen élek és már addig is segítettem a helyben élőket, csak még nem az volt foglalkozásom. Megtetszett, hogy a környezetemben élőknek tudnék a munkámmal segíteni, így jelentkeztem és szerencsémre fel is vettek.” – mesélt a kezdetekről Zsuzsika.

A volt tanyagondnok elmondása szerint nem könnyű annak a feladata, aki ebben a foglalkozásba kezd, mert az emberek bizalmát nehéz elnyerni. Nem ritka, hogy valaki büszkeségből nem kér szociális segítséget, de ahogyan Kissné Zsuzsanna mondta, egy tanyagondnok munkája a születéstől a koporsóig végig kíséri az embereket.

2004 őszén kezdődött a tanyagondnoki rendszerben az a szolgáltatása, hogy a külterületen élő gyerekeket az EESZI kisbuszának segítségével beszállították a sándorfalvi iskolába. Majd a gyerekek után a belterületen élő időseket vitték ugyanezzel a busszal az Idősek Klubjába. Innen is látszik, mennyire igaz az, amit Zsuzsa említett arról, hogy a foglalkozásukban minden korosztály érintett. Ezen felül a tanyagondnok egy olyan megható történetet is mesélt, amely arról szólt, hogy egy idős ember nem igazán akarta elfogadni az ő segítségét, de végül az utolsó útjára mégis ő kísérte el.

Megható történetekkel még bőven rendelkezik Zsuzsa.

„Számomra talán az egyik legkedvesebb történet az, hogy amikor átmegyek Templom-kerten a gyerekek még mind a mai napig fülig érő mosollyal köszöntenek. Éveken keresztül velem jártak iskolába. Nekem tényleg a szívem csücske volt a tanyagondnoki szolgálat. Mély nyomot hagytak bennem azok a gyerekek.” – közölte elcsukló hangon az hölgy, miközben visszaemlékezett munkájának szívhez szóló részleteire.

Ahogyan azt viszont mondani szokás, ahol fény van, ott mindig lesz árnyék is. Így ennek a munkának is megvannak azon részei, amelyek kevésbé kellemesek.

„A legnagyobb kihívásokkal mindig akkor szembesültem ebben a munkában, amikor sajnos halottat találtunk. Meg kellett tanulnom, hogy ez a munka ezzel jár. Aki idősekkel is dolgoznak, annak meg kell edzenie a lelkét, mert az elmúlás elkerülhetetlenül szembejön velünk a hétköznapokban. Volt egy bizonyos eset, amely engem nagyon megviselt. Éppen szabadságra mentem hétfőn, ami után kedden hívott fel a kolléganőm, hogy mit tudok a néniről, mert nem vitte el a tegnapi ebédjét. A közelben laktam, ezért átnéztem hozzá, de már sajnos csak a holttestet találtam meg. Pénteken még találkoztam vele, de valamikor utána, talán még péntek késő este elhunyt. Csak kedden találtam rá. Borzalmas volt.” – emlékezett vissza Zsuzsa a tanyagondnoki szolgálat embert próbáló részletére.

A volt tanyagondnok nyugdíjas éveire leginkább pihenést és sok utazást tervez. Magyarországot szeretné jobban megismerni, mert elmondása szerint ő ezidáig leginkább csak a munkájának élt, így eddig nem jutott ideje arra, hogy megismerje országunk szépségeit.

„Azt kívánom az utánam következő kollégának, hogy rengeteg lelkiereje legyen és a fizikai erőnek se legyen soha híján. Mindig tudjon mosolyogni és mindig tudjon szívből adni!” – tanácsolta Kissné Zsuzsa a következő tanyagondnoknak.

Jó pihenést kívánunk Zsuzsikának!

Fotó: Török János, Délmagyar

Share on Facebook

Tweet