A természettel együtt kell élni és nem kihasználni

Utoljára frissítve 2022-12-13

A cikk címe egyben Zsóri Ferenc természetjáró és természetkedvelő mottója is. Egy igazi túlélő ő, aki szinte bármivel képes tábortüzet gyújtani és ha ideje engedi építésipari alaptudását latba vetve erdei viskót is épít barátaival. Utóbbi kapcsán beszélgettem vele erdei pihenőjük előtt, a tábortűz melege mellett.

A pandémia ideje alatt sokan megtapasztaltuk, milyen megnyugtató lehet egy erdei séta. Nos, saját tapasztalatból és interjúalanyom elmondásai alapján is állíthatom, hogy egy erdei pihenő mellett leülni és csendben hallgatni az erdő hangjait még inkább az. Ez az érzés talán még meg is sokszorozódik, ha azt a bizonyos erdei pihenőt mi magunk, a két kezünkkel építettük.

EGY GYERMEKKORI ÁLOM MEGVALÓSULÁSA

Gyerekkorában valószínűleg mindenki épített bunkert, vagy legalább egy kis kuckót. Igaz a legtöbben feltehetően addig jutottak el, hogy a kanapét és a fotelt a nappaliban átrendezték, pokróccal letakarták, majd a díszpárnákból falat építettek. A merészebbek még a közeli erdőbe is kimentek és ott a lehullott fákat összeszedve ház alakúra rendezték azokat.

Zsóri Ferenc és társai, a Sándorfalva és Dóc között fekvő erdőben, kicsit tovább is gondolták a dolgot.

„Nagyapám nyugdíjasként csőszködött. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor nagyanyám utána küldött az ebédjével és elindított a nyárfák mellett, már vártam milyen lesz tata építménye. Ugyanis ő mindig készített magának szalmából egy kis építményt. Abban pihent csőszködés közben.” – mesélte Ferenc a múltba révedve.

Ferenc felnőttként meg is építette a maga kis erdei kuckóját, amiről gyerekként annyit ábrándozott. Lehetséges, hogy az ihletet nagyapja szalma építményei és kisfiú korában elképzelt ábrándjai adták, de a jelenkori végeredmény azokat felülmúlja.

SZAKTUDÁS ÉS TANULÁSI VÁGY

Miközben Ferenccel az erdei kis házikó környékén sétálunk, egyre-másra csak olyan tippeket és trükköket hallok tőle, amelyek rendkívül hasznosak lehetnek az erdőben, táborozás során, vagy akár a túléléshez. Fel is merült bennem a kérdés, hogy ilyen tudásra hogyan lehet szert tenni.

Nos, ennek a tudásnak nincs olyan nagy titka. Ferenc és barátai egymást tanítgatják az ilyen hasznos dolgokra. A természetben való túlélés mellett az építésben is jártasnak mondhatják magukat.

Ferenc maga építő mérnöknek tanult, természetkedvelő csoportjukban meg akad még néhány ember, aki otthonosan mozog az építőiparban. Mindannyian a saját tudásukat adták bele abba, hogy építményük igazán csinos és biztonságos is legyen.

„Ottóval ketten még a tetején is voltunk. Együtt nyomunk is vagy 170 kilót, szóval statikailag biztosan rendben van ez a kis vityilló.” – közölte Ferenc.

AZ ÚJRAHASZNOSÍTÁS JEGYÉBEN

„Amint elkezdtük ezt a srácokkal, meg is alkottunk néhány szabályt. Az egyik, hogy élő fát nem vágunk ki.” – magyarázta Ferenc a hozzáállásukat építményük készítéséhez.

Alapszabályukhoz hűen tartják is magukat. Földön talált faágakból és olyan fából, amit már muszáj kivágni, valamint agyagból, homokzsákokból és az erdőben talált lomokból épült fel az egész kis ház.

A baráti társaság szeretné is, ha világnézetük átragadna a többi emberre is. Gyermekeiket is hasonlóan nevelik. A természet szeretete és az, hogy a természetet védeni kell, abban élni kell, de nem kihasználni azt, olyan üzenet, amelyet mindannyian próbálnak átadni az utókornak.

„Volt egy alkalom, amikor mondták, hogy beköltözött a házba egy egér és kérték, hogy hozzak egércsapdát. Azt feleltem, hogy az kizárt. Mert nem az egér költözött be a házba, hanem mi jöttünk el ő hozzá. Helyette hoztam egy dobozt, amibe el lehet zárni a gyertyákat és egyéb olyan dolgokat, amiket nem szeretnénk, ha megrágcsálnának.” – avatott be Ferenc az egérről szóló történetével a hitvallásába.

A TÖRTÉNETNEK MÉG NINCS VÉGE

Egy háznál mindig akad tennivaló. Így van ez az erdei kiülővel is. Mindig lehet szépítgetni, javítani, fejleszteni azt, így Ferenc azt sem tudja megmondani, most késznek tekinti-e már az építményt.

Magát az építkezést még szeptemberben kezdték el, változó emberszámmal.

„Szerdánként kijöttünk és három órát mindig ezzel foglalkoztunk. Volt, hogy tízen dolgoztunk rajta egyszerre. Akkor éppen a homokzsákokat pakoltuk, de mindig változó az, hogy mennyien foglalkozunk vele. Aki idejön és van egy jó ötlete, mint például, hogy építsünk egy lépcsőt, vagy egy pultot, akkor összefogunk és megcsináljuk.” – részletezte a természetbarát erdei pihenő építője a munkafolyamatokat.

Ferenc és társai örömmel látnak bármilyen más természetkedvelő lelket az erdei pihenőjüknél, de kérésük az, hogy az írott és íratlan szabályokat, amelyek a természetben való tartózkodással járnak, legyen szíves mindenki betartani!