Október 22-ig látogatható hétvégente a Pallavicini Kastélyban az ÚjMűhely Művésztelep harmadik kiállítása, amelyen az elmúlt három év terméséből válogattak a művészek. Retkes Mátéval, a művésztelep vezetőjével beszélgettünk az idei kiállításról és az azt megelőző alkotási időszakról, amelyet alkotótársaival a táborukban töltöttek.
Július 31-től augusztus 13-ig a Homokpusztai Közösségi Házban gyűltek össze a művésztelep szobrászai és festői, hogy egy termékeny időszakot követően a sándorfalviak is megtekinthessék legújabb alkotásaikat.
„Idén sajnos a gazdasági helyzet miatt nem volt olyan mozgalmas a művésztelep, mint a korábbi években. Most inkább az alkotásra fókuszáltunk.” – számolt be Máté, a telep anyagi hátteréről.
A 2023-as Művésztelepen Kusnyár Eveline festőművészt a környező kerítések ihlették meg, így az ő festményein a drótkerítések köszönnek vissza ránk, Németh Csaba szobrász idén is vassal dolgozott, de ezúttal különlegesen, egy gipsz öntőformába vágta bele a lemezdarabokat és szintén a formában hegesztette össze őket, Szabó Zoltán szobrász a kedvenc témájához a sárkánnyal küzdő hősalakhoz tért vissza, Retkes Máté szobrász két gipsz szobrot alkotott, amelyek az utazás jegyében születtek.
Máté elmondása szerint egy-egy ilyen alkotótáborban a művészek, ha nem is nagyon szembe ötlően, de kétségtelenül hatással vannak egymásra. Új, számukra addig kevésbé ismert, vagy kedvelt anyaggal is elkezdenek dolgozni, vagy új látásmódot ismernek meg, ettől a műveik is végül átalakulnak.
Természetesen maga a helyszín is hatással van a művészekre, ahogyan azt Evelin festményein is láthattuk.
„Sándorfalván könnyen lehet alkotni, inspiráló terület, a művésztársak mind ezt mondják. Többségük a fővárosból jön és igazán jó hatással van rájuk, hogy a természethez közel, megszabadulnak a város nyüzsgésétől és zajától. Én már néhány éve itt élek, de az én alkotásaimban kevésbé lelhetőek fel helyi jegyek, tekintve, hogy itt még viszonylag kevés az űrhajós, de ki tudja? A mostani gyerekekből még az is lehet.” – vallotta a művész, a helyi környezetről.
Prózai oka van annak, hogy a Művésztelep idei kiállítása miért lett később megrendezve, mint a nyári esemény vége. Egyszerűen a Kastély kiállító terei foglaltak voltak. Ám, ha már így alakult, a művészeknek lehetőségük nyílt arra, hogy korábbi műveiket is összeszedjék és egyben mutathassák meg őket. Ezért lett lehetséges az, hogy a mostani kiállításban az elmúlt három év legjobb alkotásait tekinthetjük meg.
A Művésztelepnek és a kiállításnak az is része, hogy az alkotók minden évben a városnak adományoznak egyet-egyet a műremekeikből, amelyekkel Sándorfalva kortárs műgyűjteménye gazdagodhat. Arról, hogy idén melyiket kapja meg városunk még maga a művész sem döntött.
„Mindig az általam megítélt legjobb szobrokat, műveket próbálom kiválasztani arra, hogy Sándorfalvának adományozzam, ami őszintén, nehéz. Nehéz egyrészről kiválasztani, majd végül megválni is tőle. Ugyanakkor ezzel a köz javát szolgáljuk, hiszen így a helyi lakosság is olyan állandó gyűjteményt látogathat, ami igazán szép és ha az iskolából a gyerekeket elviszik a múzeumba, ezen alkotásokon keresztül formálódhat az ízlésviláguk, látásmódjuk a modern művészetekről, szóval ez egyúttal nagy felelősség is.” – öntötte szavakba gondolatait Máté, Sándorfalva modern műgyűjteményéről.
Az Önkormányzat támogatásával Máté a jövőben több, kisebb művésztelepet szeretne még megszervezni, ahol egy-másfél hét alatt dolgozhatnának a szobrászok és festők a Homokpusztai Közösségi Ház nyugodt környezetében.
Máté és mellette természetesen a művésztelep összes alkotója igazán hálás a szponzoraiknak is. Sándorfalva Városi Önkormányzatát, mint fő szervezőt és támogatót emelte ki, de segítették még munkájukat a Sándorfalvi Művelődési Ház és Könyvtár dolgozói, az OSI Color Kft valamint a Nekem Zöld Zöldség és Gyümölcs üzlet, továbbá a Szegedi Sütödék is.
Kiállító művészek:
Bajári Zsolt / Csanálosi Mária / Drabik Tamás / Kusnyár Eveline / Németh Csaba / Retkes Máté / Szabó Zoltán
A kiállítást Ibos Éva művészettörténész nyitotta meg.