Településtörténet

Utoljára frissítve 2010-08-23

Sándorfalvát 1879. június 12-én-ben alapították, amikor a tiszai nagy árvíz által romba döntött Algyő lakosainak egy része itt, a törökök által elpusztított középkori falu, Sövényház(a) területén telepedett meg.

Pallavicini Sándor őrgróf az 1879-e tiszai nagyárvíz algyői árvízkárosultjainak a 40 000 kat. hold területű birtokának déli részén „vízmentes” területen 300 kh földet ajánlott fel új település létrehozására. Az őrgróf 597 háztelket parcellázott birtoka ármentes homokhátságán, ahova az árvízkárosultaknak csak kis része települt át, így több száz környékbeli szegényparaszt élhetett a letelepedés lehetőségével.

1882-ben felépült a templom, a községháza az iskola, a csendőrőrs épülete. Az őrgróf az uradalom székhelyét Sándorfalvára helyezte át. A betelepülők elsősorban az uradalomban dolgoztak, béresként, cselédként és iparosként. A későbbiek során az iparosok a közeli Szegeden is dolgoztak, oda, illetve vásárba hordták a portékáikat.
A szabályos szerkezetű régi falu mellett az 1950-60-as évek óta új falurész épült. A település nagysága közel 56 km2, aminek több mint kilenctizede külterület. A csaknem kizárólag magyarlakta helység lakóinak nagy része római katolikus. Lakásállományának 8%-a külterületen található.

Bár a feketeföldi tanyák nagy részét a 70-es évek környékén elbontották, a településtől É-ra, a volt Kővágói szőlőben sokan, főként szegediek építettek maguknak üdülőt, hobbitanyát. Ezek egy része ma már lakóhelyként funkcionál. (E határszél elnevezése az itt talált réti mészkőre utal, aminek „vágásával” az 1960-as évekig foglalkoztak.)

Sándorfalva – 2002-töl kezdődő, több ütemben történő, felújítás alatt álló – központja a nagyméretű, árnyas, lombos Szabadság tér, közepén a Szűz Mária tiszteletére szentelt, eklektikus római katolikus templommal (1882). Főoltárképe Szűz Máriát ábrázolja. A falait borító seccok a biblia jeles személyiségeit és a magyar szenteket örökítik meg (1945). A templom körüli kálvária stációinak domborműveit 2002-ben Domonkos Béla szobrászművész készítette. A Főtér polgármesteri hivatal felöli oldalán látható Petőfi Sándor és Arany János mellszobra . Mindkettő Kelemen Kristóf alkotása (1972, 1979), csakúgy, mint a 2000-ben, falunapon leleplezett Szent István-szobor , mely a főtéren áll. Néhány utcában (Aradi u., Dózsa Gy. u.) még találunk jellegzetes, századforduló táján épült házat.
A város neves szülötte Budai Sándor citerakészítő, a népművészet mestere. Alapítója volt az országos hírű helyi citera együttesnek, csikófejes citeráin sokan játszanak, számos darabja külhoni gyüjteményekbe is eljutott. Sajátos naiv festményeit a kecskeméti Naiv Művészek Múzeuma és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Volt lakóházán emléktábla hirdeti munkásságát.

Sándorfalva büszke azokra, akik sokat tettek településükért.
Sándorfalva sokáig elzárt település volt, hiszen nem kötötte össze jól járható szilárd út sem Szegeddel, sem pedig a tőle 2 km-re levő „nemzetközi” úttal. A településen 1949-ben indult be az áramszolgáltatás 1968-ban épült ki az ivóvízhálózat. 1980-tól folyamatosan épültek az utcákban a szilárd utak, jelenleg a belterületi utcák több mint 80 %-a szilárd burkolatú. 1984-88 között megépült a vezetékes gázhálózat a teljes belterületen, 2005-ig több mint 2500 lakást kapcsoltak a rá. A teljes belterületen 1993-ban kiépült a telefon- és a kábeltelevíziós hálózat 2005-ben már 4 net-szolgáltató működik a településen. Az alapításkori állapothoz képest ötszörösére nőtt a lakótelkek száma részben a korábbi 2000 m2-es telkek megosztásával, részben pedig új területek igénybevételével, így a belterület is több mint két és félszeresére nőtt.

A települést 2005 július 1. hatállyal a köztársasági elnök várossá nyilvánította.
A város központjában a főtéren működik a Polgármesteri Hivatal.

Polgármester: Gajdosné Pataki Zsuzsanna

Share on Facebook

Tweet