Sándorfalvi védőnő, avagy tiszteletbeli nagymama, országos elismeréssel

Utoljára frissítve 2023-02-23

Slezákné Kiss Andreát a kisgyermekes szülők ismerik jobban, illetve azok, akik az elmúlt 24 évben itt nevelték gyermeküket születésüktől fogva, ugyanis ő, mint védőnő azóta dolgozik Sándorfalván. Munkáját és szabadidejében végzett plusz feladatait a Nemzeti Népegészségügyi Központ a Steller Mária Védőnői Díjjal ismerte el.

Harmadik alkalommal adták át a Steller Mária Védőnői Díjakat; a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom és a Nemzeti Népegészségügyi Központ által alapított elismerést 21 kiemelkedő szakmai munkát végző védőnő vehette át. Alább a sándorfalvi díjazottal, Slezákné Kiss Andreával készített interjút olvashatják.

Miben különbözik a gyermek háziorvos és a védőnő?

A háziorvos, ahogy a neve is mutatja, orvos. A rendelőben fogadja a gyerekeket. Betegségekkel foglalkozik, diagnózisokat állít fel és azokat gyógyítja. Mi, védőnők a családokhoz megyünk és az anyukák által velünk megosztott problémákat orvosoljuk. A családokkal együtt azon vagyunk, hogy a lehető legegészségesebb gyermekek nőjenek fel. Az orvosokkal szorosan együtt dolgozunk. Segítünk a védőoltásoknál. Mi hívjuk be az anyukákat, időpontokat adunk, de a védőoltás beadása már orvosi feladat. Röviden úgy fogalmazható meg, hogy mi a megelőzéssel, egészségmegtartással foglalkozunk.

Hogyan lesz valaki védőnő?

Az én esetemben úgy, hogy egy gyerekkori álom válik valóra. Kicsi koromtól kezdve gyerekorvos, vagy védőnő szerettem volna lenni. Az orvosi egyetemre sikertelenül felvételiztem, de utána elvégeztem egy középfokú gyermekfelügyelői tanfolyamot, majd elveszítettem édesapámat, amit egy újabb sikertelen felvételi követett. A II.-es kórház röntgen osztályán kezdtem el dolgozni segéd röntgen asszisztensként, ami mellett a gyermekkori álmom nem halványult el. Végül a főiskolára sikeresen felvételiztem és sikeresen el is végeztem. A gyakorlatomat már itt, Sándorfalván töltöttem. Így már 1999 óta végzek védőnői munkát a városunkban. Sándorfalvába és a védőnői hivatásba is beleszerettem.

A díj, amit február 16-án vehetett át, minek az elismeréséről szól?

A Steller Mária Védőnői Díj olyan területi védőnők munkáját ismeri el, akik a 8 órás védőnői munkán túl igyekeznek a 0 és 3 év közötti gyermekek életébe minél több egészségmegőrző feladatot belevinni. Én például masszást oktatok, baba-mama klubbot szerveztem, amiből a Csimota Kacaj Egyesület nőtt ki, illetve az egészséghét szervezésének és lebonyolításának is szerves része vagyok. Az egyesület családi napjain palacsintát szoktam sütni, ahogy a bölcsődében a családi napon és a karácsonyi vásárokban, egyszóval próbálok a lehető legaktívabb lenni a közösségi életben. Úgy gondolom, hogy az ilyen tevékenységeket ismerik el ezzel a díjjal.

 Mi a védőnői szakma leghálásabb része?

A megbecsülés és a szeretet, amit a családoktól kapunk. Már a várandóság idején kapcsolatba kerülünk a leendő szülőkkel. Sok esetben olyan bizalmi viszony alakul ki, hogy már szinte családtagnak számítunk. Számomra a legnagyobb boldogság az volt, amikor 2021-ben egy olyan gyermek született meg, akinek az anyukáját is már hozzám hozták baba korában. Egy életút végig kísérése, hogy csecsemő korától az anyaságig vele lehettem, egyszerűen leírhatatlan érzés. Az is lehet, hogy majd az unokát is én gondozhatom majd. A díjátadón is láttam pár idősebb kolléganőt, akikről feltételezem, hogy már hasonló helyzetben vannak. Azt hiszem egy védőnőnek az lehet igazi boldogság a karrierjében, ha tiszteletbeli nagymama lehet.

Aminek van jó oldala, ott törvényszerűen kell, hogy legyen rossz is. A védőnői szakmának melyik az a része, ami szívbe markoló?

Eddigi pályám során szerencsére még nem túl sok negatív környezettanulmányt kellett írnom. Olyat abban az esetben írunk, ha a gyermek nem adható haza. A családsegítős kollégákkal kell egy negatív döntést meghoznunk, aminek a hátterében szülői magatartás vagy a rossz anyagi körülmények állhatnak. Utóbbi ugye az, amikor nincs biztosítva, hogy a gyermek ellátása miből lesz fedezve, de ahogy mondtam, szerencsére ilyennel még nem sűrűn találkoztam.

A beszélgetést végére valamivel kellemesebb, pozitívabb kérdést terveztem. Ez talán a legjobb alkalom arra, hogy üzenjen valamit a szülőknek. Mit mondana nekik?

Talán azt, hogy továbbra is legyenek annyira nyitottak és befogadóak a védőnőkkel kapcsolatban, mint korábban. Borzasztó szerencsés helyzetben vagyunk Sándorfalván. Nagy megbecsülésnek örvendünk és csak folyamatosan fantasztikus közös munkát tudunk végezni, mind a szülőkkel, mind az önkormányzattal, amiért csak hálásak lehetünk.

Share on Facebook

Tweet