Sándorfalva állatvilága

A Pallavicini család története
2019-11-05
Sándorfalva növényvilága
2019-11-05

Utoljára frissítve 2019-11-05

Sándorfalvát északkeletről a Tisza folyószabályozáskor levágott holtág egy darabja és annak hullámtere, fokozottan védett része, a Sasér, valamint az Atkai-holtág határolja. A közigazgatási határának déli oldalán a szegedi Fehér-tó és annak halastó hasznosítású része terül el, északról a Nádas-tó és az ahhoz közvetlenül csatlakozó Sándorfalva-Kővágói bányatavak együttese található.

A változatos szerkezetű, növénytársulásokban gazdag Sándorfalvi homokerdő az Ópusztaszer felé haladó út mellett párhuzamosan terül el. A település közigazgatási területe madárfajokban igen gazdag, a tájvédelmi körzet a vándorló madarak kiemelt célpontja, így ennek turisztikai vonzereje ma már megkérdőjelezhetetlen. A terület jellegzetes állatvilágában megtalálható a fehér gólya, a füsti fecske, fekete harkály, a rétisas, nagy kócsag, valamint a bölömbika. Külön szót érdemelnek a darvak, akik időszakosan Sándorfalván is éjszakáznak. Vonulásukat rövid időre megszakítva a Fehér-tóra szoktak leszállni, ahol kipihenik a mögöttük álló hosszú repülést és felkészülnek a további nagy túrára.

Itt van az Atkai-holtág, ami a Natura 2000 védelme alá tartozik, és egyben tájvédelmi körzet is. Különösen tiszta vize miatt vízi élővilága igazán figyelemre méltó. Él nálunk ezen a területen például édesvízi hidra, és mohaállatok sokasága is.

A tájvédelmi körzet egyik legismertebb része a Szegedi Fehér-tó. A táj természeti értékeire, páratlan madárvilágára Beretzk Péter szegedi orvos hívta fel a figyelmet a 20. század első felében. Kutatásainak eredményeként 1939-ben védetté nyilvánították a szegedi Fehér-tó vízjárta 350 holdas szikes pusztáját. Ebben az időben kezdték meg a ma is létező halastórendszer kiépítését. Beretzk Péter emléke előtt a természetvédelmi területen egy róla elnevezett kilátóval tiszteleg az utókor, amely a Fehér-tavi madármegfigyelések egyik fő helyszíne.

A tavon és környékén közel háromszáz madárfajt figyeltek meg, az iszapban maradt vízi rovarok, kétéltűek és halak bőséges táplálékot nyújtanak számukra. A legnagyobb nyüzsgés a tavaszi és az őszi vonuláskor figyelhető meg, évről évre megjelennek itt a sziki fészkelő közösség tagjai például, a bíbicek, a gulipánok, a gólyatöcsök, a füstös cankók, és a nagy pólingok. Tavasszal, ha üres tómedret találnak, közülük sokan költéssel is próbálkoznak, hiszen ezek a mesterséges élőhelyek az egykori kopár szikes tóparthoz hasonlítanak. A tóegységeket szegélyező nádasokban a nádi énekesek közül a cserregő és foltos nádiposzáta, valamint a nádirigó hangját hallhatjuk, de költ itt a kékbegy és a függő cinege is. A nagy kiterjedésű nádasokban gémtelepek is kialakulnak. Így nagy számban találhatóak a kis- és nagy kócsagok, kanalasgémek, vörös gémek, illetve a bakcsók. A mélyebb vizű halastavak nagy kiterjedésű nyílt vízfelülete fontos pihenő és táplálkozó helye a hazánkon átvonuló vadlibáknak és réce fajoknak. Érdemes még szót ejteni a nálunk fészkelő nyári lúdról, kanalas récéről, barátrécéről, guvatról és a vízityúkról is. A XI. tóegység közepén fekvő Korom-sziget az egyik legfontosabb sirálytelep, ahol több ezer dankasirály mellett fészkel néhány küszvágó csér és szerecsensirály is.

Az éjszakánként a Fehér-tavon pihenő és krúgató darvak egyre több amatőr természetfotóst és túrázót csábít Sándorfalvára. Felismerte ezt a nemzeti park is, Fehér-tavi darvadozás néven évről évre szervez késő ősszel darumegfigyelő programokat és kirándulási lehetőségeket.