Buda­pesti kirándulás

Utoljára frissítve 2010-09-30

Buda­pest leg­ma­ga­sabb pont­ján, a János hegyi Erzsé­bet kilá­tó­ban és hazánk leg­szebb épüle­té­ben az Ország­ház­ban járt 2010. szep­tem­ber 25-én a Pal­la­vi­cini Sán­dor Iskola diá­kön­kor­mány­za­tá­nak kép­vi­selő cso­portja. A leg­hosszabb hazai hegyi­ fel­vo­nón, a Libegőn érkez­tünk a turis­ták köz­ked­velt kirán­du­ló­he­lyére, mely 1882-ben Erzsé­bet királyné tet­szé­sét is elnyerte, több­ször járt itt. A János-hegy a Budai-hegység tagja, 528 méte­res magas­sá­gá­val Buda­pest leg­ma­ga­sabb pontja és egy­ben leg­szebb kilá­tó­he­lye. Min­den kor­ban szá­mos ter­mé­szet­ba­rát kereste fel a János-hegyet, hogy gyö­nyör­köd­jön a lábai előtt elte­rülő fővá­ros lát­vá­nyá­ban.
A leg­hí­re­sebb az ide­lá­to­gató kirán­du­lók közül Erzsé­bet királyné volt, aki 1882 során több ízben is ellá­to­ga­tott a fővá­ros leg­ma­ga­sabb pontjára.

A kilá­tó­ról hazánk leg­na­gyobb váro­sát madár­táv­lat­ból tekint­het­tük meg, a fővá­ros cso­dá­la­tos pano­rá­mája ben­nün­ket is lenyű­gö­zött. A hegyről lefelé már bát­rab­ban hup­pan­tunk a libegő ülése­ibe, izgal­mas utun­kat egy-két hun­cut sikí­tás is elkí­sérte, hato­di­ko­sa­ink jelez­ték a mada­rak­nak, itt vagyunk. Ennél már csak az bizo­nyult izgal­ma­sabb­nak, hogy hogyan érünk a Par­la­ment­hez, a kije­lölt idő­pontra, mivel az észre­vét­le­nül elsza­ladt. És most jött a követ­kező „leg”. Csoportunk a Mar­git híd lábá­tól a tőlünk tel­hető leg­sza­po­rább lép­tek­kel köze­lí­tette meg az ország házát, míg egyik vezetőnk nem kis fel­tű­nést keltve végig rohanta a távot, a belépőkért. Érdemes volt sietni, az angol és japán cso­por­tok között büsz­kén lépe­ge­tett diák­csa­pa­tunk, a „mi” par­la­men­tünk most is cso­dá­la­tos volt.

A Nép­rajzi Múzeum tár­ló­i­ban leg­na­gyobb meg­le­pe­té­sünkre sán­dor­falvi népi tár­gya­kat is talál­tunk, fara­gott duda­fe­jek őrzik váro­sunk múlt­ját. A falusi élet meg­szo­kott tár­gyai ismerős­ként tűn­tek fel a gye­re­kek­nek, a nagy­szülők­nél még sok hason­lót láthattak.. Utunk végén vissza­zök­ken­tünk a jelenbe, a plá­zák nyüzsgő világa tárt karok­kal foga­dott ben­nün­ket a Nyu­gati pálya­ud­var­nál. Nem­csak csil­lo­gá­sát, de veszé­lyét is meg­ta­pasz­tal­tuk egy jó pár per­cig, míg kóborló diá­kun­kat meg­ta­lál­tuk, vér­nyo­má­sunk ekkor volt a legmagasabb.

A legek napja egy jókora zuhé­val zárult, de mit sem szá­mí­tott ez a szülők­nek, öröm­mel fogad­ták a gye­re­ke­ket a vas­úti pero­non. A buda­pesti vonat továbbrobogott.

Balogh Orso­lya igh.

Share on Facebook

Tweet